A számos tényező közül néhány:
- Miközben megfogalmazunk, kimondunk egy problémát, hogy saját magunk és a terapeuta számára érthető legyen, egyúttal rendszerezzük, átláthatóbbá, kezelhetőbbé tesszük.
- A kimondott szó a hozzá tartozó érzéseket is felszínre hozhatja. Sokszor beszéd közben megtörténik a lereagálás, korrekció, átdolgozás is.
- Háttérbe szorulhatnak azok a gondolatok, érzések, cselekvések, amik célszerűtlenek voltak vagy szenvedést okoztak.
- Konkrét cél/célok felé haladva követhetően vagy észrevétlenül változhat a szemléletünk. Elfogadhatóbbá válhatnak dolgok, vagy ráérezhetünk egy segítő hozzáállásra önmagunk felé.
- Erőforrásokat találhatunk meg vagy fedezhetünk fel újra magunkban.
- Fontos hatótényező a terapeutával való kapcsolat. Ez jó esetben érzelmi biztonságot ad, melyben lehetséges a kibontakozás és a közös munka.
- A terápiában megjelenhetnek azok a problémák, konfliktusok, melyek a mindennapi életben is jellemzőek és nehézségeket, szenvedést okoznak. A biztonságos légkörben lehetőség nyílik ezek megértésére, átdolgozására.
A pszichoterápiák hatása kezdettől jelentkezhet, de nem feltétlenül. Gyakran csak később érzékelhető a hatás. Az eredményes pszichoterápiák befejezésük után is működnek, a tanult látásmódot, szemléletet, megoldásokat „viszi magával” a páciens.
Ha a tünet gyorsan megszűnik, akkor sem feltétlenül tanácsos abbahagyni az elkezdett pszichoterápiát, mert a mélyebb, alaposabb lélektani munka csökkenti a visszaesés valószínűségét.